Káli-medence:
Káli-medence és több falva (Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla) neve Kál horkához köthető, aki a honfoglalás időszakában téli szállásterületeként használta ezt a vidéket. Fia, Bulcsú horka innen indította hadjáratait szerte a kontinensen. Összesen 7 Kál település volt, de több a tatárjárás, valamint a török időszakban elpusztult, így ma Köveskál, Mindszentkálla és Szentbékkálla települések maradtak fenn. [1]
A történelem folyamán az itteni emberek megélhetési forrásait a hegyek adták. Már a római korban, sőt azokat megelőzően is folyamatos művelés folyt ezen a kiváló adottságú területen. Ezt bizonyítják a Fekete-hegyen valamint a Káli-medencében található több római kori villa épület és a közelmúltban talált római kori település is.
Az Árpád-házi királyok időszakában több település és lakói nemességet kaptak annak fejében, hogy borral adóznak az Árpád-házi királyoknak. A későbbi időkben (17-19.sz.) stájer területekre kerültek az itteni borok. Nagy változásokat okozott a filoxéra járvány megjelenése (Köveskál 1888.), hiszen megváltoztak az eddig termesztett fajták.
A Káli-medence fő fajtája, 1873-as itteni megjelenése, majd filoxéra-vész utáni intenzív elterjedése óta az Olaszrizling. Előtte, mint ahogy az egész országban a Furmint volt itt is a fő fajta, vagy, ahogy a Balaton-vidékén is nevezték, a ,,Szigeti”.
A medence természeti kincsei közül kiemelkedők a geológiai értékek. Nagyon változatos kőzettani felépítés (délen permi vörös homokkő hegysor, északon hatalmas bazalthegyek, nyugaton mészmentes homokkő konglomerátumok, keleten és a medence közepén a mészkövek és dolomitok változatos formái) egyedülállóan sajátos térszínformákat hozott létre. A bazalthegyek nagy kiterjedésű platóval nyúlnak a terület északi határáig.[2]
A medence síkjából több helyen is bazaltkúpok emelkednek ki (Hegyestű, Kis-hegyestű, Lapos-hegyestű, Kereki-domb). A medence közepén dolomit és mészkőhátak lápréteket szabdalnak fel és veszik körül a 15 ha-os Kornyi-tavat. Szentbékkálla, Kővágóörs és Salföld mellett egykor nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek. A legszebb közülük a szentbékkállai kőhát többségében eredeti állapotban megmaradt sziklái.